1/3. kép
Flanagan: Meséljen a bankrablásról, vannak már új hírek?
Ez valami új bűnbanda, vagy talán az írek?
Stuart: Azt hiszem, hogy sirathatják már a bankjuk pénzét!
Ralph: Kedves Stuart, nem sok önben irántunk a részvét.
Stuart: Hogy vihetett el valaki ötvenezer fontot?!
Flanagan: Én szerintem nem is biztos, hogy csak annyi volt ott.
Ralph: Előbb-utóbb megtaláljuk, bárhová is menjen,
nem bújhat el sem külföldön, sem a parlamentben.
Stuart: Hogy érti ezt?
Flanagan: Meg van már a személyleírása?
Stuart: Mi van akkor, uraim, ha volt neki egy társa?
Flanagan: Meséljen már, mit tudtak meg, milyen volt a rabló?
Ralph: Alkalmazott tehette, mert nyitva volt az ajtó.
Stuart: Azt mondja, hogy nem is rabló? Talán épp egy gyáros?
Lehet, hogy ez maguknál már régen így szokásos?
Ralph: Nem rabló, és nem is tolvaj, gentleman a tettes,
látta őt egy arra járó pénzügyőr helyettes.
X: Gentleman! Y: Ez hihetetlen! Z: Ki gondolta volna?!
Flanagan: Megérdemelné, ha ezért szörnyen meglakolna.
Ralph: Nyugodt lehet, meglakol majd, ez már régen eldőlt,
mivel hogy ráállítottak több száz titkosrendőrt.
Kikötőben, állomáson őrá várnak lesben,
nem sokára rács mögött lesz, biztos lehet ebben.
Stuart: Higgyék el, hogy édes kevés lesz ez avval szemben,
aki ennyi bankár elől ötvenezret elcsen,
üldözzék csak kitartóan, szépen, türelemmel,
úgy sem fogják elkapni, mert ez egy ügyes ember.
Szerintem már réges-régen útra kelt a pénzzel,
nagy a világ…
Fogg: Ugyan, még a határig sem ért el.
Stuart: Nagy a világ…
Fogg: Szerintem meg épp, hogy egyre kisebb.
Stuart: Nem látom, hogy összemenne, ami engem illet.
Ralph: Csatlakozom mister Fogghoz, jól látja a dolgot.
Bár ez a föld épp úgy forog, mint száz éve forgott,
mára tizedannyi idő kell, hogy körbejárjuk…
Stuart: Feltéve, hogyha az utat hozzá megtaláljuk.
Fogg: Nem kell kérem keresgélni, megírta a sajtó,
„Föld körüli utak előtt nyitva már az ajtó.”
Nyolcvan nap kell, ezt ma már egy óvodás is tudja.
X: Ezt maga most viccnek szánja, vagy komolyan mondja?
Flanagan: Nyolcvan nap alatt a földet?... hát ez nevetséges!
Fogg: Nagyon kérem, ne nevessen, a türelmem véges!
Ralph: Valóban, a Morning Chronicle megbízható újság,
részletesen megtervezi földkörüli útját.
Itt van: „Aki meg akarja kerülni a Földet,
nyolcvan napos út után már haza is kerülhet.
Végre megépült az Alpok egy új alagútja,
így Londonból Suezba csak hét nap lesz az útja.
Az-az idő, amíg onnan Bombayba érkezik,
számításunk szerint tizenhárom napba telik.
Innen aztán három napig irány tovább kelet,
Kalkuttába Indián át vonattal is mehet.
Kalkuttából Honkongig még átszállnia sem kell,
tizenhárom nap, és hajón ott lehet az ember.
Aki tervünk szerint vág majd a nagy utazásba,
hat nap alatt gőzhajóval jut Yokohamába.
San Francisco innen még vagy huszonkét nap lehet,
ezért itt kell megvennie a legdrágább jegyet.
Ha ránk hallgat, innen most már nagyon gyorsan halad,
hiszen New York elérhető egyetlen hét alatt.
Onnan végül Londonba ér majd kilenc nap múlva,
nyolcvan nap a Föld körül, és itthon lehet újra.”
X: Pont nyolcvan nap! Y: Éppen annyi!
Stuart: Ez csupán egy tréfa!
Fogg: Próbáljuk ki, jöjjön velem, induljunk el még ma!
Flanagan: És ha mondjuk tévednek a vonatindulással?
Fogg: Hogyha ilyen előfordul, továbbmegyünk mással.
Stuart: Elsüllyed a gőzhajója, odalesz a pénze!
Fogg: Javaslom, a dolog másik oldalát is nézze!
Stuart: Elméletben igaza van, no de gyakorlatban…
Fogg: Attól tartok, magával még sohasem fogadtam.
Stuart: Szóval akár fogadni is merne velem ebben?
Fogg: Akárkivel, aki itt van ebben a teremben.
Stuart: Jól van, akkor máris tennék rá négyezer fontot.
Fogg: Én szerintem négyezerrel túl keveset mondott.
Húszezer font, és utólag minden költség ára!
Nyolcvan nap se kell egy ilyen kis körutazásra.
X: Húszezer font! Y: Megőrültek! Z: Gondolják meg, kérem!
Fogg: Tudom jól, hogy mit beszélek, engem nem kell féltsen,
van a Baring Fivéreknél húszezrem betétben,
öné, ha a fogadásról biztosan lekéstem.
Flanagan: Mister Fogg, ön úriember, talán nem is bánja,
hogyha ezt a magas tétet három ember állja.
Stuart: Nyolcvan nap, és itt a Clubban kíváncsian várjuk,
nem baj, hogyha késik, annál szívesebben várjuk.
Fogg: Ha az útipoggyászomat gyorsan összeszedem,
a doveri gyorsvonatot könnyen elérhetem.
Elnézést, az inasommal váltanék még pár szót…
Tegye be az esőköpenyt és az angol zászlót!
Csomagoljon harisnyákat, három gyapjú inget,
az alsónadrágjaimat berakhatja mindet.
Olyan kabát is kell ami ellenáll a télnek,
négy kofferba még a nagyobb holmik is beférnek.
Az, hogy később mit veszünk fel, majd útközben eldől,
ja, és hozzon húszezret a páncélszekrényemből!
Passepartout: Bocsásson meg, jól értettem, húszezer font kéne?
Fogg: Igen-igen, húszezer kell,nem értette félre.
Ég önökkel uraim, én elindulok máris,
ma még Dover, aztán holnap reggelre már Paris.
Ha tehetik, tiszteljék meg szerény indulásom,
húsz perc múlva legyenek a vonatállomáson!
Passepartout: Elnézést, de sajnos ebből én egy szót sem értek,
ezek a gyors események váratlanul értek.
Fogg: Megértem, de most már aztán ne tátsa a száját,
igyekezzen bepakolni, kapkodja a lábát!
Uraim, ha megengedik még egy pillanatra…
Amint mondtam, itt leszek majd mához nyolcvan napra,
meglátják, hogy ennek még a vesztes is örülhet,
nyolcvan nap alatt meg fogom kerülni a Földet!
Jacikám! Egy kicsit alakítottam az 1/3-on. Az elejébe is tettem egy-két apróságot.
Baráti üdvözlettel:
Bátki Fazekas Zoltán
2007. november 4. Zsombó
