Első felvonás kilencedik kép
/Egy félbemaradt temetés/
Együtt kimennek a színről. Éjszaka. Távolról egyre erősödő zenebonával egy hindu temetési menet érkezik. Dobok és cintányérok zajából furcsa kántáló ének hallatszik ki. A menet elején furcsa öltözetű papok, aztán a vállukon egy szobrot cipelő férfiak akiket egy láthatóan kábult nő követ, majd a katafalk a halott rádzsával. A rádzsa díszes öltözékben, arany maszkkal az arcán.
Fogg -
Mi ez itt, uraim?
Árus -
Ez itt a Szütti.
Cromarty -
Amolyan választott halál.
Passepartout -
Hogy mondja kérem?
Fogg -
Ezt én sem értem.
Passepartout -
A szívem szörnyen kalapál.
Fogg -
Mi ez a szobor?
Árus -
Kali Istennő.
A szerelmet őrzi, és a halált!
Passepartout -
A halált azt elhiszem,de a szerelem,
Ehhez a hölgyhöz sosem talált.
Fogg -
Ki az a nő ott?
Árus -
A holt felesége.
Reggel egy máglyán égetik el.
Férje a rádzsa, még alig látta.
Meghalt az esküvőn.
Passepartout -
Ezt nem hiszem el!
Árus -
Csakhogy az asszony,
Nem önként hal meg,
Kényszerítik rá a rokonok
Passepartout -
Viszket a tenyerem,
Elő akarnak
Bújni, belőle, a pofonok
Fogg -
De hisz ez szőrnyű!
Máglyára, élve?
Cromarty -
Ez kérem emberáldozat!
Passepartout -
Mért kell ezt tűrni?
Fogg -
Van nálunk fegyver?
Cromarty -
Kérem az úti zsákomat!
Fogg -
Nincs más reménye,
csak néhány angol,
Passepartout -
No meg egy francia lakáj!
Árus -
Itt vagyok én is,
bármi a tervük,
esküszöm, máris készen talál!
Fogg -
Négy bátor férfi,
a dzsungel mélyén,
Cromarty -
Szánalmas magán hadsereg!
Passepartout -
Álljanak készen!
Fogg -
Mit akar tenni ?
Passepartout -
Egy kicsit közelebb megyek.
Cromarty -
Legyen már észnél!
Több százan vannak!
Passepartout -
Így nyíltan esélyünk sem lehet.
De némi trükkel,
ha szerencsénk van,
megugraszthatom a híveket!
No. 9. Az Éj
Kórus -
Az Éj!
Lehull ránk, s elbujtat egymás elől.
Légvárunk, fénytárunk, mind összedől.
Bebújunk, bekúszunk a nappal felől.
Az Éj!
Eltüntet mindent, mit un már a szem.
Átölel s lelkünknek mélyén terem.
Játszik csak rajtunk, mint egy hangszeren.
Az Éj!
Hangokká olvasztja a színeket.
Sóhajból varázsol új életet.
Mindent elfelejtet, és elfeled.
Mrs. Auda -
Ó éj, hozz csodát! Hozz menekvést, változást.
Hozz valami újat, szépet, hozz VALAMIT, szépen kérlek.
Hozz magaddal több új éj-et, ne engedd, hogy mindig féljek.
Soha ne legyen már véged, engedd, még kicsit, hogy éljek!
Pap -
A teljesség éjszakája!
Mrs. Auda -
A félelem éjszakája!
Fogg -
A fájdalom éjszakája!
Pap -
Az első napfénnyel fellángol a tűz,
Elhamvaszt áldást és áldozatot.
Minden sötétet a messzeségbe űz
Elrabol mindent, mit az éj adott
Mrs. Auda -
Az első napfény az életemre tör
Elhamvaszt, ártatlan áldozatot
Ajkamon bélyeg, a szemem vak tükör
Elvesztek mindent, mit az éj adott
Fogg -
Az első napfény a húsomba mar,
Kitépi szívem, mint áldozatot.
Sötétség többé már semmit nem takar
Szétfoszlik minden, mit az éj adott.
Mrs. Auda -
Nemrég, min vággyal teli lány
Álmodott apja udvarán.
Megértette a szél szavát,
S nem félte még az éjszakát.
Szelíd volt még és gondtalan,
Körötte most száz szolga van.
Száz fegyveres, de egy halál,
Hajnalban rá a máglya vár.
Oly röpke volt az életem,
Ki tudja, mért kell így legyen?
Ki tudja, mért kell halni már?
Ki tudja, odaát mi vár?
Ki érti ezt, ez őrület!
A tűznek adják testemet!
Kit férfi még meg nem kapott,
Nászágy helyett ide jutott.
Fogg -
Majd szétfeszít az indulat,
A tétlenség már fojtogat,
Míg vérre vágyó szent hadak
Imát mormolva ringanak.
Az istenük ma nem felel,
Bár mindörökre tűnne el,
E szörnyű barbár horda itt
Kit elvakít a balga hit.
Pap -
Megtisztulás, megújulás,
Halálunk csak új állomás.
Hosszabb az út, mint látható,
Örök lét, mindent átható.
Ünnep a nap, mikor halunk,
Megleljük végre önmagunk.
Lelkünk egy újabb testbe száll
Örök körforgás visszavár.
Mrs. Auda -
Mire felkel a nap, már mindennek vége.
Fekete füstként szállok az égbe.
Mire felkel a nap, már semmi se fáj.
Porlik a test, és zöldell a táj.
Közben az ég, lassan kivilágosodik. Négyen Mrs Audához lépnek, aki tiltakozik, de az egyik alak leüti, aztán a máglyára teszik a rádzsa teste mellé. Fáklyákkal próbálják a máglyát meggyújtani, amikor a rádzsa megmozdul, lassan felül, majd leugrik a máglyáról. Ölbe veszi Mrs Audát, és lassú, kimért lépésekkel kimegy a színről. A tömeg sikongatva leborul, a karját lengeti az ég felé, majd szétszalad. Fogg, Cromarty, és az Árus, fegyverrel a kezében berontanak a színre. Szemben velük jön a rádzsa, karjaiban Mrs Audával. Megtorpannak. A rádzsa hírtelen Fogg kezébe adja az ájult nőt, majd lerántja az arany maszkot. Passepartout az.
