India kapuja tárva-nyitva
Lesi a Nyugat, mi a Kelet titka.
Aki Posszeidont magára hagyja,
Elefántfejű Isten fogadja.

Tündérek járnak, köszöntőtáncot.
Rózsából fonnak nyakadba láncot.
„Namaste”, mondod, s utánzod őket
Érzed a rég várt, égi erőket.

Valóra válik, végre az álmod,
A jógik földjét, ma megcsodálod.
Sírás kerülget, oly szép ez álom,
Ragyogsz mint fáklya, a karneválon!

Bombay – Mumbai! Nem csak egy város!
Misztikus, rusztikus keleti fény.
Bombay – Mumbai! A világgal határos!
Fényesen ragyog a föld peremén.

Bombay – Mumbai! India nyitja.
Titkok tudója, bölcsek köve!
Bombay – Mumbai! A békét tanítja!
De kezdeni nem tudunk semmit vele.

Elkap a tömeg, sodor az árja.
Egy alak a turbánját arcodba vágja.
Mindenütt szemét, utcán-főtt étel
Kábít a zsongás s a megrágott bétel.

Árusok, szekerek, biciklik, riksák,
vennél egy sálat, de kapsz egy kalitkát.
Fogod a fejed, hogy el ne lopják,
Orrodba dugja egy brahman a botját.

Hiába mennél, jobbra vagy balra,
A vonagló tömeg, csak nem akarja,
Megragad, megforgat, belök egy térre,
Megjöttél végre egy tehénlepénybe.

Bombay – Mumbai! Nem csak egy város!
A misztikus, rusztikus keleti fény.
Bombay – Mumbai! A világgal határos!
Fényesen ragyog a föld peremén.

Bombay – Mumbai! India nyitja.
Titkok tudója, bölcsek köve!
Bombay – Mumbai! A békét tanítja!
De kezdeni nem tudunk semmit vele.