Egy cirkusztroup vonul be a színpadra, különböző cirkuszi számokból adnak kedvcsináló bemutatót.

Mrs. Auda -  

Mi ez a forgatag, vad ricsaj és zenebona?

Fix -   

Úgy látszik a cirkusz elutazik valahova.
   Azt hirdetik minden egyes zászlón és plakáton.

Fogg -  

Az ilyen reklámot kissé hangosnak találom.

Fix -   

Az utolsó előadást ma fél áron játsszák,
   Mert a troup-ot amerikai turnéra várják.

Fogg - 

 Ez érdekes!

Mrs. Auda -  

Én még sohasem voltam cirkuszban!

Fix -   

Régebben egy egész sereg bűvésztrükköt tudtam. 

Mrs. Auda -  

Barátom, mit szólna hozzá, ha megnéznénk őket?

Fix -   

Soha nem fogom érteni, mi hajtja a nőket!

Fogg -  

Talán az időnk engedné, és ha úgy gondolja...

Mrs. Auda -  

Hátha szórakozás közben elszállna a gondja!

Fogg -   

Meg kell valljam, hogy mikor még kicsi gyermek voltam,
   A cirkuszért minden másnál jobban odavoltam.
   
Fix -    

Azt hiszem ez jó alkalom, hogy azt amit kaptam,
   Szerényen, de tiszta szívből önnek viszonozzam!
   És mert engem is vonzanak az artistalányok,
   Megyek és mind a hármunknak cirkuszjegyet váltok!

Mrs. Auda -  

Elkomorult. Megtudhatom, mi jár a fejében?

Fogg -   

Tetszeni fog a mulatság önnek, azt remélem.

Mrs. Auda - 

 Félrebeszél.

Fogg -   

Lehet. Bár ez nem nagyon szokásom.

Mrs. Auda -  

Min töpreng ? A múltján vagy talán az utazáson?

Fogg -   

A múltamon? Honnan veszi? Semmi, ami fontos!

Mrs. Auda -  

Milyen gyerek volt? Jól fésült? Vagy olyan bozontos?

Fogg -  

Régen volt, már nem emlékszem a gyerekkoromra.

Mrs. Auda -  

Eddig még csak kimért volt, mitől lett most goromba?

Fogg -   

Bocsásson meg megzavart, hogy... ön olyan érzékeny!

Mrs. Auda -  

Mást is meg fog tudni rólam, erősen remélem.
   Szóval? Mi jár a fejében? Emlékek a múltból ?

Fogg -  

Néha magunk elől is titkolunk dolgokat magunkról.

Mrs. Auda -  

Higgye el, hogy nem kívánom titkait kilesni.

Fogg -  

Vannak bűnök mikre kár is feloldást keresni.

No. 14  A cirkusz

Fogg-

Egy kisfiú egy úri házban sok bácsi s néni közt,
Egy reggel ünneplőruhába vidáman öltözött,
Mert várta őt a nagy kaland, Pinelli cirkusza!
És tiszta volt fül és köröm, s a haj se volt kusza.

A zabpehely mind elfogyott, egy cseppet sem hagyott,
És százszor szebb volt most a ház ahol hősünk lakott.
Mert várta őt a nagy kaland, Pinelli cirkusza!
És tudta jól, hogy száz csodával, örömmel tér haza!

Dobverő pörögve lecsap a bőrre,
Valami felszáll a levegőbe
Lendül a trapéz, pördül a táncos
Vattacukorra jöhet a lángos

Szalad a bohóc, de utolérik,
Vasketrecek az oroszlánt védik
Artisták másznak egymás nyakába,
Ez a világ egy kisfiú álma.

De jött a hír, hogy apja várja s egy szobába ment,
Hol körben állt a fal tövén egy egész regiment.
„Az ezredes nagyon beteg, pedig náthás se volt!”
„Erkölcsén s az egyenruháján nem esett sohase folt.”

Az ágyban egy sovány alak, kit meggyötört a láz,
Fogatlan szájjal beesett szemmel, pénzről magyaráz.
Sárga kézzel sárga papírra remegő szókat ír,
Míg elfogy belőle minden szó s előle minden papír.

A kisfiú kerül most sorra, kezéért nyúl a kéz,
Remegő kezek közt,  hevülő erekkel, fakó szemekbe néz.
Az apja ez? Nem is hasonlít, talán csak pár vonás!
És szemei előtt felragyog újra a látomás.

Lángol a jég a bűvészkalapban
Széttört órád megint egy darabban,
Frakkban sétálva jönnek a majmok,
Láncokat szaggat el kézzel a bajnok.

Műlovar üget a porondon körbe,
Fakír fekszik le harminchat tőrre,
Éneklő kutyával játszik egy láma,
Ez a világ egy kisfiú álma.