/Történet a legfurcsább fogadásról/

A következő jelenet, némajáték zenére. Az egyik fiú előlép, mindenki döbbenten nézi. A főkolompos odaadja neki a labdát, mire ő kicsit félszegen, hátra-hátra pillantgatva elindul a kerítéskapuhoz. Próbálgatja a labda súlyát, a dobás ívét, aztán dob. Mindenki egyszerre ugrik a sövény takarásába. Csak apránként, és egészen lassan merészkednek elő, hogy bekukucskáljanak. Az öreg első szavaira újra elbújnak, majd tétován felállnak.


Öreg - Gratulálok, szép dobás volt, nem sok volt a híja!
Szerencse, hogy labdája van s nem pedig egy íja!
Ami pedig önt illeti kedves kis barátom!
Fogadjunk a labdájába, hogy én önt, eltalálom!

Remélem, hogy úriember s a fogadást állja!
Nem látszik túl előnyösnek, ha nyitva van a szája.
Amíg pedig meggondolja, a vendégeim lesznek,
Ön és a kis pajtásai, kik a sövény mögül lesnek.

(Amig pedig meggondolja,kerüljenek beljebb,
Ön és a kis cimborái,kik amott fülelnek. - Zsizsi)

Lépjenek be bátran hozzám, itt nincs mitől félni.
A teámat is frissen főztem, s a sütemény se régi.
Jöjjenek csak, nem harapok, kutyám pedig gyáva.
Hogyha egynél több embert lát, elbújik a házba.

Üljenek le itt köröttem, ahova csak férnek.
S ha nem bánják egy történetet én most elmesélek.
Egy réges-régi fogadásról, mit nagyon sokan álltak.
S hogy megtudják, hogy ki a győztes, 80 napig vártak.

•       Nyolcvan napig?
•       Én egy percig sem merek maradni.
•       Most látom, hogy mennem kell, mert vár már rám a rabbi!
•       Nyugton maradsz, leülsz szépen, s befogod a szádat!
•       Attól félek jön az anyám, s fülön fogva rángat.